Küzdelem az algák ellen - természetes módszerekkel

Az algák elleni küzdelem leghatásosabb módszere, ha megteremtjük az ökológiai egyensúlyt tavunkban.

Mit jelent ez? Annyi növényt kell betelepíteni a tóba, amennyi garantáltan felhasználja a rendelkezésre álló tápanyagkészletet, kiszorítva ezzel az alsóbbrendű növényi szervezeteket, az algákat (moszatokat). Ebből a szempontból a víz alatti növények játsszák a legfontosabb szerepet, a hínárok:

Átokhínár, Tündérhínár, Süllőhínár, Nyílfű, Csetkáka

A tó vízfelületére számítva, egy m2 - re kb. 6-8 tő az ideális mennyiség, ha nincs a tavunkban hal. Amennyiben sok halat tartunk, akkor ennél több növény kell, mert a halak elfogyasztják a növények egy részét, valamint ürülékükkel szennyezik a tavat, ezzel is növelve annak tápanyagkészletét. Az úszótavakat amúgy is szükségtelen, a vízminőségnek jelentősen ártó, és a fürdővizet szennyező halakkal betelepíteni. Kellő mennyiségű hínár egyedül is képes megakadályozni a tavaszi algavirágzást. A tápanyagot kizárólag a vízből veszi fel, ezért elég, ha csak egyszerűen kavicsba ültetjük őket.

A nyári hőségben szükség van a tavak részleges takarására, árnyékolására. De mi a helyzet a fürdőtavakkal, ahol a fürdőzők érdekében a víz, gyors és folyamatos felmelegedése a cél? Tisztán, algamentesen lehet tartani a fürdőtavat árnyékolás nélkül is, de ehhez jóval több víz alatti növényre van szükség, amelyek szinte maradéktalanul ki tudják vonni a tápanyagokat a vízből. Nyílfűből álló víz alatti növényszőnyeg, az úszó növények segítsége nélkül is képes algamentesen tartani a tavat.

Nem tanácsos a gyakori vízcsere, még a részleges csere sem a tápanyagokban gazdag csapvízzel, vagy kútvízzel. Csak látszólagos megoldás, ha az elalgásodott vizet leengedjük, és csapvízzel pótoljuk.

Ezzel ugyanis újabb adag ásványi tápanyagot juttatunk a tóba (a vezetékes víz foszfáttartalma 5 mg/liter!), ahol a víz 0,035 mg/liter feletti foszfáttartalmánál már intenzív algásodás kezdődik.

A fonalas algák tiszta vízben is jól fejlődnek, majd a vízinövények, úszó növények leveleire kerülve gyorsan kiszáradnak és szinte vonzzák a levéltetveket. Nagyobb esőzések alkalmával lezúduló víz is árthat tavunknak (belemossa a talajt és a tápanyagokat), vízelvezető árokkal vagy dréncsövezéssel védekezhetünk ellene. A pangó, sekély vízben nagyon gyorsan megjelennek az algák. Ennek elkerülésére, igénybe kell vennünk a technika segítségét, azonban legyünk mértéktartóak alkalmazásukban, mert a túlzott, túl méretezett vízmozgatás is árthat a tavunknak.

A keringtető, szűrőtápláló, vagy akár egy vízesést működtető szivattyú teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy képes legyen tavunk teljes víztömegét megfelelően megmozgatni (kisebb tavaknál naponta min. 2 – 3 – szor, nagyobb tavaknál 1 – 2 – szer). Ez a kerti tavaknál azt jelenti, hogy 2 – 3 óra alatt egyszer, míg az fürdőtavaknál elég, ha naponta kétszer, maximum háromszor forgatjuk át a tó vízét. Ezzel még nem ártunk a nitrifikáló baktériumoknak és a víz alatti növényeknek.
A rosszul megválasztott biofilterekkel sem érünk sokat az algák elleni küzdelemben, mert végtermékük a nitrát, ami éppen az algák számára megfelelő tápanyag. A nitrátot és egyéb tápanyagokat leghatékonyabban a víz alatti növények, a baktériumok használják el, és vonják el az algák elöl.

A vízben élő baktériumok megfelelő vízmozgást, oxigént, és hőmérsékleti viszonyokat igényelnek. A baktériumok működése csökkenti az algainváziót, de gondoskodnunk kell elegendő növényről, melyek felhasználják a baktériumok által termelt nitrátot, különben az algák újból erőre kapnak. (Ez aztán a körforgás!)

Az algák elleni védekezés biológiai eszköztárába tartoznak még az édesvízi kagylók, az apró rákok, vízi bolhák és egyes vízi csigák (tányércsiga, fialó csiga), mivel mind algával táplálkozik. A tavi kagyló és a festő kagyló napi 60 – 70 liter vizet szűr át, és a benne lévő algákat elfogyasztja. A békalárvák, az ebihalak szívesen rejtőzködnek a fonalas és telepes algák sűrűjében, és el is fogyasztják azt. A tavakba telepített halak közül egyedül az amur fogyaszt algát, de csak bizonyos fonalas alga fajtát, és idősebb korában áttér a vízinövényekre, azokat eszi. (Egyébként is túlságosan nagyra nő a tavak méretéhez képest.)

Ismertek még különböző tőzeg granulátumok, árpa és búzaszalma kezelések - mint bio filter - de ezek eredményessége kérdéses, nagyban függ attól, hogy mekkora a tó, és képes-e a tó tulajdonosa időben eltávolítani a már bomlásnak induló anyagokat.

Végezetül kijelenthetjük, hogy az algák elleni természetes védekezésnek, leghatásosabb fegyverei a vízinövények, amelyek folyamatos és gondos ápolást igényelnek ugyan, de látványukkal és hasznosságukkal meg is hálálják nekünk.